Moliere és a francia klasszicizmus

M O L I E R E  É S  A  F R A N C I A  K L A S S Z I C I Z M U S

A FRANCIA KLASSZICIZMUS

A racionalizmus

Filozófiai irányzat, mely a megismerés végső forrásának a józan észt (=rációt), a gondolkodást tekinti. Megalapítója a francia származású Descartes (dékárt), akinek szállóigévé vált mondása: "Gondolkodom, tehát vagyok (Cogito ergo sum.)". Az irányzat a felvilágosodást készítette elő és abban teljesedett ki.

Franciaországban a 17. század második felében a racionalizmus átalakította a művészi alkotás folyamatát. Megkövetelte, hogy a művész meghatározott szabályokat kövessen. Az alkotás értékét azon mérték, hogy mennyire felel meg a helyes gondolkodás törvényeinek, mennyire szigorúan követi a kötelező normákat. A francia irodalom a 17. században érte el csúcspontját.

A klasszicista dráma jellemzője

A klasszicizmus a 17. század közepétől elterjedő stílusirányzat, mely a racionalizmus és az antik művészetek normáit tekintette irányadónak. Arisztotelész Poetica című munkájának félreértelmezett megjegyzéseit merev szabályokká formálták. Ez leginkább a klasszicista drámában mutatkozott meg.

• elutasítják a képzeletet, a fantáziát
• mindennek valószínűnek kell lennie
• a "hármas egység" követelményének kell érvényesülnie – egy helyszínen, egységes időben, egységes cseleménnyel kell lejátszódnia a műnek
• követelmény a mértéktartás, a harmónia és az erkölcsi nevelés
• a szereplők kész jellemek, tulajdonságaik a cselemény során nem változnak
  
  

A színház sajátosságai

A színház zárt, a maihoz hasonló színház volt. A nézőket függöny választotta el a színpadtól, a felvonások végét is ezzel jelezték. Díszleteket alig használtak, de kellékeket annál többet. A jelmezek nem korhűek, a színészek saját ruháikban játszottak. A színpadon nem mutathattak olyat, ami az előkelő közönség érzékenységét megsértheti. Az előkelő nézők a színpadon foglaltak helyet. A női szerepeket már nők játszották, mert a színpadon semmi olyan nem jelenhetett meg, ami sértené a női érzékenységet.

PIERRE CORNEILLE (pier kornej) (1606-1684)

A francia klasszicita tragédia megteremtője vagy csupán előkészítője. Hősei pozitív hősök, az önuralom bajnokai, kiemelkedő nagyságú alakok. Tragédiáinak lényege a szenvedély és a kötelesség harca, elsősorban a becsület megóvása és érvényesítése. A szereplők legyőzik ártó, káros szenvedélyeiket, és a kötelesség tudata győz bennük. Corneille az embereket úgy ábrázolja, ahogy szerinte lenniük kell. Egyik leghíresebb műve a Cid (szid) című tragédia.

JEAN RACINE (zsan raszin) (1639-1699)

Tragédiái hajlékonysága, érzelmi telítettsége, dallamos nyelve és lélekelemző mélysége felülmúlta Corneille művészetét. Nála a kötelesség és a szenvedély harcában a szenvedély arat diadalt. Cselekményeinek színtere a lélek belső világa, nem a külső tér. Hatalmas drámai harc, lebírhatatlan, az ösztönök mélyeiről feltörő szenvedélyek dúlnak szerelemtől elvakult hősei lelkében. Küzdenek a reménytelen, bűnösnek tudott vágyaik ellen, de tehetetlenek, kiszolgáltatottak ezeknek a vétkes szenvedélyeknek. Az ész, a belátás meghátrál, a vad izzó vágy pusztulásba sodorja megszállotait. Legsikeresebb tragédiája a Phaedra (fédra).

A FRANCIA KLASSZICISTA DRÁMA

A komédia meghatározása

A komédia a dráma műnemébe tartozó műfaj. Uralkodó esztétikai minősége a komikum, olyan értékszerkezet, melyben értékhiány lepleződik le vagy értékvesztés válik nyilvánvalóvá.

A komédia jellemzői

A hősök átlagos, kisszerű alakok. Jellembeli hibáiknak nincsenek tudatában vagy negatív vonásaikat értékesnek látatlják. A cselekményben sok a valószerűtlen fordulat, cselszövés, véletlen, megoldása mindig szerencsés kimenetelű. Az értéktelenség lelepleződik. Kisszerű hősök ütköznek össze, de ők a küzdelemben felsülnek.

A komédia műfai előzményei

A komédia műfai előzményei az olasz commedia dell'arte (komédia delárt) és a francia farce (fársz). Ezek legfőbb jellemzője a rögtönzés. Nincs előre megírt szöveg, a szereplők csak cseleményvázlatot kapnak, a fordulópontok rögzítésével. A színészek a párbeszédeket ott helyben találják ki. Erre az ad lehetőséget, hogy a darabok szereplői állandó jellemtípusok.

jellemtípusok:

• Pantalone – a gazdag, zsugori, öreg velencei kereskedő, aki szoknyavadász, de mindig felsül
• Dottore – a bolognai doktor, többnyire jogász, néha orvos, öreg, fösvény, tudálékos, kéjsóvár
• Capitano – a kapitány, gőgös, hetvenkedő, de gyáva katona
• az öregedő, hebegő-dadogó, esetlen hivatalnok
• a szogák közül az egyik okos, furfangos, talpraesett, a cselemény bonyolítója (Brighella, Pulcinella), a másik vidám, naív, többnyire gyámoltalan és balkezes (Arlecchino)
• szerelmesek – a szemérmes kislány és a hősszerelmes ifjú, akiknek akadályokat kell leküzndeniük

MOLIERE (molier) (1622-1673)

Moliere élete

Eredeti neve Jean-Baptiste Poquelin (zsan-batiszt poklen). 1622-ben született, Párizsban. Apja jómódú kárpitos, udvari szállító. Édesanyját korán elvesztette. A jezsuiták híres párizsi iskolájában tanult. Kitűnően tudott latinul, ezért római komédiaírók munkáit olvashatta. Apja kérésére az egyetemen jogot és filozófiát tanult, 1642-ben ügyvéd lett. Majd abbahagyta jogi tanulmányait.

Ezután társaival színtársulatot hozott létre, ekkor vette fel a Moliere álnevet. Párizsban azonban nem értek el sikereket, ezért 13 éven át Dél-Franciaországban vándorszínészként éltek. A tragédiában nem, de a komédiában helyt állt. Kezdőként csak átdolgozta az olasz komédiákat, amelyekben ő játszotta a főszerepet.

1658-ban visszatért Párizsba, ahol most felfigyeltek rá. Első nagy sikerét 1659-ben a Kényeskedők című, prózában írt egyfelvonásos darabjával érte el. A szalonok tagjai megsértődtek, mert a korabeli divathóbortot és a túlzottan finomkodó társaságot gúnyolta műveiben. Az író a szalonok megsértődött tagjai kereszttüzébe került, de a király pártfogása alá vette. 1662-ben társaival beköltözött a királyi palota színházába. Ebben az évben feleségül vette a 19 éves Armande Béjart (armand bezsár) színésznőt.

Moliere termékeny író lévén verses és prózai vígjátékait egymás után írta. A vallási és erkölcsi képmutatást ostorozó, ekkor még háromfelvonásos Tartuffe nagy vihart kavart. 1664-ben mutatta be a királyi udvar előtt. A párizsi érsek követelésére a király betiltotta az előadást. A tilalmat 1669-ben oldották fel. Ekkor a mű már ötfelvonásos volt, és elsöprő sikert aratott.

1673-ban megjelent Képzelt beteg c. műve, mely élete záródarabja. A mű eladása során halt meg.

Moliere szereplői

Általában olyan embereket mutat be darabjaiban, melyek eltérnek az átlagos, józan embertípustól. Az ilyen emberek a komikum és a tragikum határán mozognak. Moliere célja nemcsak a nézők megnevettetése volt, hanem az emberek hibáinak megjavítása, a bűnök leleplezése. Művei gyakran megrendítőek, mintsem nevetségesek.

Moliere jellemalkotási módszere

Moliere kiforott jellemekkel dolgozik. Kiválaszt egy-egy sajátos típust, társadalmi hibát, mellőzi kifejlődésének ábrázolását, következetesen végigviszi következményeit. Hőseit több oldalról, ellentétes szemszögből vizsgálja meg, az egyes jelenetek és felvonások a változatlan jellemek újabb vonásait mutatják meg.

Moliere munkássága

1. Misztériumjátékai
2. Vígjátékai
3. Tartuffe

• A darab felépítése
  Mindenben követi a klasszicista szabályokat. Megtartotta a "hármas egység" követelményeit. A színhely végig Orgon párizsi lakásának egyik szobája, az időtartam néhány óra, az események egyetlen nap alatt játszódnak le és egyetlen cselekmény fut.
• A szereplők beszéde
  A Tartuffe szereplői úgynevezett rímes alexandrinusokban beszélnek, mely 12 szótagos, hangsúlyos verselésű sorfajta, a 6. szótag után felező sormetszettel.
• A mű cseleménye, felbontása
  Az író a Tartuffe című műben az álszentkedés bűnét leplezi le. Az álszent erény, nemes magatartás leplébe burkolózva önző tetteket hajt végre. Tartuffe céljai eléréséhez a vallásosság, jámborság értékeit használja fel. Félrevezeti, megtéveszti Orgont és Pernelle asszonyt. Ők a vallásosságot a józan ész elé helyezik, ezért esnek Tartuffe áldozatául.
  Egy családi vita közepébe kerülünk, ahol Pernelle asszony szidalmak közepette elhagyja a házat. Ebből a veszekedésből kiderül, hogy ki-kicsoda. A vitában a két főszereplőről van szó, akik nincsenek jelen. Az asszonyt felháborítja a család felszabadult szelleme, jókedve és jómódot élvező életstílusa. A legszélsőségesebb nézetek Tartuffe-ről szólnak, akiről Pernelle asszony rajongással beszél.
  Dorine és Cléante párbeszédéből Orgon jellemét ismerhetjük meg. Ő vallásosságában anyján is túltesz és szinte már átadta Tartuffe-nek a családfő szerepét. Orgon színre lépése igazolja a róla elmondottakat. Hazaérkezése után, nem érdekli családja, csak Tartuffe hogyléte. Orgon elmondja, Mariane-t nem Valérhoz adja, hanem Tartuffe-höz.
  Miután hosszas előkészítés után megjelenik Tartuffe, világossá válik, hogy csak felületesen ismerjük őt. Tartuffe, akit a családtagok szemszögéből vizsgálva ravasznak, gazembernek ismerhettünk meg, most komikus figurának tűnik. Magát önsanyargató szerzetesként ábrázoltatja, aki pénzét a szegényeknek osztja és megveti a vágyakat. Tartuffe megjelenésével minden mozgalmassá válik, felgyorsulnak az események, megnő a jelentek száma.
  Tartuffe bízik saját képességeiben és a házigazda hiszékenységében, így szerelmet vall Elmirának. Damis kihallgatta ezt a szerelmi vallomást és elmondja apjának, aki ismét beesik Tartuffe csapdájába és kitagadja fiát. Orgon ekkor úgy dönt, hogy vagyonát Tartuffe-re íratja.
  Tartuffe-öt egy csel leplezi le, aminek lebonyolítója Elmira. Orgon, az asztal alatt elbújva, tanúja volt Tartuffe újabb udvarlásának. Meglátja a gazember igazi arcát, és rájön nagy hibát követett el. Mikor elkergetné Tartuffe-öt, ő utasítja ki Orgont és családját a házból.
  Orgon vagyona elvesztésénél egy kazetta nyugtalanítja jobban, ami egy régi barátja iratait tartalmazza, de már rábízta Tartuffe-re. Orgonnak már szabadsága és talán élete is kockán forog.
  Moliere szívesen él a párhuzamos jelentek komikus eszközével. Tartuffe kétszer vall szerelmet Elmirának, és most megismétlődik a nyítójelenet vitája Tartuffe jelleméről, kilétéről. Pernelle aszzony józanodik ki, mikor Lojális úr közli a családdal, hogy el kell hagyniuk a házat. A tetőpont akkor éri el a drámai feszültséget, mikor Valér a letartóztatási parancs hírével jön. Nem sokra rá megérkezett a rendőrtiszt, Tartuffe társaságában.
  Ekkor jön a váratlan fordulat, a szerencsés megoldás. Nem Orgont, hanem Tartuffe-öt tartóztatják le, akiről kiderül, hogy egy régóta keresett, álnéven bújkáló szélhámos.
• A mű mondanivalója
  Az emberek lelkében élő rend és harmónia utáni vágynak két démonikus ellensége a fanatizmus és a gonoszság. Ezek ellen küzdeni mindenkori emberi kötelesség.

Egyéb fogalmak

1. rezonőr: Szerepe az események, a szereplők magatartásának megítélése. Nem a szerző véleményét tükrözi, hanem inkább a közönség ítléletét közvetíti.
2. jellemkomikum: A komikumnak azt a fajtátját, mely a szereplő jelleméből következik pl. mikor valaki másnak akar látszani, mint amilyen valójában, s a látszat és a valóság ellentéte hamar kiderül, jellemkomikumnak nevezzük.
3. jelenet: A színjáték olyan egysége, melyen belül a szereplők száma nem változik. Ha egy vagy több szereplő ehagyja a színpadot, vagy egy újabb lép a színre, egy másik jelenet kezdődik.