Defoe, Voltaire és a felvilágosodás

A FELVILÁGOSODÁS

A FELVILÁGOSODÁS

A felvilágosodás történelmi háttere
A 18. század a világosság, a józanság, az ész százada. Új történelmi kor kezdődik. Gazdasági tevékenységek zajlanak le, felhalmozódik az eredeti tőke. Így a polgárság vagyont szerzett, ezáltal részt akart venni a hatalom irányításában. Megjelenik a kutató, gondolkodó egyén, a polgár. Fejlődik a tudományos élet, a geocentrikus világképet felváltja a Kopernikusz-féle heliocentrikus világkép. Megnyílik az út az egyéni érvényesülés előtt. Pénzért minden megvásárolhatóvá válik.

A felvilágosodás jellemző vonásai
A felvilágosodás szellemi mozgalom. Célja a polgári társadalom megteremtése. Fénykora nagyjából a 18. századdal esik egybe. Kiindulópontja az emberi ész és annak képessége a szabad vizsgálódásra. A felvilágosodás jelszava: "Merj gondolkodni (Sapere aude)!" - Horatius.
Előzményei a reneszánszig nyúlnak vissza. A természettudományos felfedezések, az ipari fejlődés, az árutermelés megjelenése, az angol és holland polgári forradalom, mind sietették a mozgalom kialakulását.

A felvilágosodás filozófiai forrása
A felvilágosodás filozófiai forrása az angol empirizmus és a francia racionalizmus.
  1. Az empirizmus
    Ismeretelméleti módszer. Angol tudósok, Bacon és Locke dolgozták ki. Eszerint ismereteink végső forrása a tapasztalás. Az érzékelés módszere az indukció. (Egyes adatokból, egyedi megismerésből lehet eljutni az általánosításhoz.)
  2. A racionalizmus
    Ismeretelméleti módszer. A francia Descartes dolgozta ki. Jelszava: "Gondolkodom, tehát vagyok (Cogito, ergo sum)! - Descartes. Eszerint ismereteink végős forrása az értelem. Módszere a dedukció. (Az általánosításból lehet eljutni az egyedi megismeréshez.)

A felvilágosodás stílusirányzatai
  1. A klasszcizmus
    1. Általános jellemzők:
      A klasszcisták racionalisták. Szabályokat hoznak létre, eszerint alkotják műveiket. Az alkotások két fő célja a gyönyörködtetés és a nevelés. A műalkotás erkölcsi célokat szolgál: "Csak az a szép, ami igaz is!".
    2. Irodalmi jellemzők:
  • központi szerepet játszik az ész, az értelem
  • az antik példák a mérvadóak
  • az embereszmény a kiegyensúlyozott, bölcs ember
  • követelmény a világosság, az érthetőség, a formai tökéletesség, a nyelvi tisztaság, az emelkedett szellemi tartalom
  • a drámában megkövetelik a hármas egység elvének érvényesítését
    1. Jellegzetes műfajai az eposz, a tragédia, az óda, az epigramma, a tanmese, a szatíra, az episztola, a nevelődési regény és az államregény.
    2. A klasszicizmus más művészeti ágakban:
      építészet:
    Jean Françios Chalgrin (Odeon színház), Andrej Voronyihin (kazanyi székesegyház)
      festészet:
    Heinrich Füger (Prométheusz lehozza a tüzet az embereknek), Antoine Jean Gros (Madrid elhagyása)
      szobrászat:
    Antonio Canova (Thézeusz és Minotaurusz), Johann Martin Fisher (Mózes-kút)
      zene:
    Hayden (Teremtés), Mozart (A varézsfuvola), Beethoven (Örömóda)
  1. A szentimentalizmus (=érzékenység kultusza)
    A 18. században kialakult, a klasszicizmustól távolodó irányzat. Az irodalmon kívül máshol nem jelentkezett. Az egyoldalú, túlzott racionalizmus helyett, az empirizmusra épült. Érzelmeket, lelki folyamatokat vizsgál és állít a művek középpontjába.
    Forrása az ész mindenhatóságába vetett hit megrendülése. Az érzelmek szabadságát hirdeti.
    Tiltakozik az érdekházasság erkölcstelensége ellen, hangot ad a vonzalmon alapuló szerelemnek. Tipikus szereplői a szerelmesek. Ők érzelmeikben gazdagok, de cselekvésképtelenek. Csak szenvedni, lemondani tudnak, nem képesek harcolni az akadályok ellen, ezért sorsuk a pusztulás. Minden megpróbáltatásra kétségbeeséssel reagálnak.
    Az irányzat fogékony a melankolikus (=lehangolt) és elégikus (=bánatos) kedélyállapotok iránt. Összefonódott a természet kúltuszával. Jellemző vonás az elfordulás a kötöttséget jelentő várostól, az elvágyódás a szabad természetbe.
    A szentimentalizmus érzelmessége a lírát helyezi előtérbe. Jellemző műfaj az elégia, a temetői/sír költészet és a napló- vagy levélregény.

Az angol FELVILÁGOSODÁS

A modern regény születése
A 18. században az angol próza a vezető. Új műfaj jelenik meg: a regény, és ezzel együtt megjelennek regényforma-változatok (önéletrajz, napló, úti beszámoló). Az írói mesterség önálló foglalkozás lesz. A műveket nyomdászok és könyvkereskedők vásárolják meg. Megnő a polgári olvasótábor.
Legjelentősebb angol szerzők:
  • Daniel Defoe (deniel difó)
  • Jonathan Swift (dzsoneten szvift)
  • Samuel Richardson (szemjuel ricsárdzon)
  • Henry Fielding (henri fílding)
  • Lawrence Sterne (lorensz sztőrn)

A pikareszk regény
Népszerű spanyol irodalmi műfaj. Hőse, a picaro (pikaro=agyafúrt fickó) mindenben a lovagregények fennkölt főszereplőinek ellentéte: kalandos küzdelmek során harcol mindennapi betevő falatjáért.
Történetei önálló fejezetekből állnak. Ezeknek száma tetszés szerinz növelhető vagy csökkenthető. Ezt az teszi lehetővé, hogy a főhős jelleme nem fejlődik.

Daniel defoe (deniel difó) (1660-1731)

Élete
Az angol puritán kispolgárság erkölcsi eszményeinek kifejezője. Műveiben főleg a felnőttek erkölcsi jobbítását, nemesítését kívánta szolgálni.
1660-ban született Londonban, kispolgári családban. Édesapja gyertyaöntő, majd mészáros. Szigorúan vallásos nevelésben részesült. Defeo tanulmányai után kereskedő lett, beutazta Spanyolországot, Itáliát, Német- és Franciaországot. Túl sok vállakozásba belekezdett, így adósságba bonyolódott. Ezért kénytelen volt felhagyni az üzleti tevékenységgel, helyette írni kezdett.
Eleinte vallási, politikai vita- és gúnyiratokat adott ki, és ő alapította az első angol folyóiratot. Részt vett belpolitikai harcokban, ahol egyszer whig, egyszer a tory párt oldalon dolgozott. Ekkor már röpiratokat, pamfleteket, és erkölcsi célzatú, "igaz történeteket" írt.
1714 után visszavonultan élt haláláig, közben fáradhatatlanul dolgozott, majd 1731-ben meghalt.

Munkássága
  1. esszék
  2. pamfletek (=gúnyiratok)
  3. röpiratok
  4. regények
  5. Robinson Crusoe élete és különösen meglepő kalandjai (1719)
  • A mű keletkezésének háttere:
    A 18. század elején hajókaravánok járták a tengereket. Kalóztámadások, lakatlan szigetre vetődések valóban előfordultak.
    A történet alapját Alexander Selkirk (eligzánder szelkörk), skót matróz története adta.
  • Valószerű fikció (kitalált dolog):
    A mű kitalált történet, melyben az író a hihetetlennek tűnő eseményeket a valószínűség hitelével látja el. Ezt a naplószerű (pontos leírások) leírás, az E/1. előadásmód (önéletrajz hitelessége), a precíz dátumok, adatok leírása és a pontos memória hitelének keltése teszi lehetővé. Ezek miatt a regény önéletrajzként hat.
  • Az angol polgár eszménye:
    A főhős az új világban a semmiből civilizációt teremt. Ez az esemény a puritán kispolgár hőskölteményévé avatja a regényt.
  • A mű cselekménye:
    Robinson, 19 évesen, szembeszállva szülei tanácsaival megszökik otthonról, és egy Londonba induló hajó fedélzetére lép. Ezzel megkezdődik élete hányattatásinak sorozata.
    Legelső útján hajótörést szenved. Később kalózok fogságába kerül, Brazíliában ültetvényeivel vagyont szerez. Mértéktelen vágya rabszolgakereskedelembe hajszolná, de vállalkozása végzetessé válik.
    Ekkor következik be a hajókatasztrófa, mely Robinsont – egyedüli túlélőként – egy ismeretlen, lakatlan szigetre jutattja. Pontosan 28 évet, 2 hónapot és 19 napot kénytelen új világában eltölteni. A magára maradt ember a semmiből civilizációt teremt. Robinson ipart, mezőgazdaságot honosít meg szigetén, polgári életet teremt magának.
    Számkivetettségének huszonnegyedik évében magánya megszűnik: megszabadít egy fiatal bennszülöttet a kannibálok fogságától. Pénteknek nevezi el, mert egy pénteki napon mentette meg. Robinson, társát "megszelídíti", becsületes, hálás barátot nevel belőle.
    A főhős a sziget közelében egy matrózlázadást leleményesen kihasználva visszatérhet Angliába. Eladja brazíliai ültetvényeit, gazdag ember lesz, akin csak tud segít. Évek múlva még egyszer meglátogatja régi szigetét.
  • A mű szerkezete:
    Defoe műve a korábbi kalandregények rokona, de a cselekmény epizódjait már időrendi, ok-okozati összefüggések kapcsolják össze.
    A Robinson népszerűsége egy új műfajt teremtett a robinzonádot.
    robinzonád: a kalandregény egyik fajtája. Olyan igaznak feltüntetett történet, melynek utazó hőse lakatlan szigetre vagy más elzárt helyre vetődik, ahol megszervezi életét. Összekapcsolódhat társadalmi-politikai utópiával is.

A francia felvilágosodás,
voltaire (volter) (1694-1778)

Élete
A francia felvilágosodás kiemelkedő alakja. Hatalmas irodalmi munkássága gazdag és sokrétű. Eredeti neve François-Marie Arouet (franszoá-mari arué).
Párizsban született, 1694-ben, szülei jómódú, művelt nagypolgárok. A jezsuiták híres iskolájában tanult. Műveltsége, szabad gondolkodása, szellemessége miatt fiatalon a szalonok szívesen látott vendégévé vált. Kényelmes, fényűző életet élt. 1726-ban összetűzésbe került egy hercegi család tagjával, ezért a Bastille-ba zárták, majd Angliába száműték. Az Angliában töltött három éve alatt megismert egy olyan társadalmi rendet, mely harcol a zsarnokság, a fanatizmus ellen, segíti az embereket. Majd tizenöt évig egy vidéki kastélyben élt. Tagja volt a Francia Akadémiának, amíg el nem hagyta az országot. 1750-ben a porosz király meghívására három évre Potsdamban költözött. Élete utolsó évtizedeit Ferney-ben (ferné) töltötte. 1778-ban visszatért Párizsba, és ebben az évben meghalt.

Munkássága
Műveinek többsége harcias, szellemes, ironikus alkotások. Hitt az egyszerűség diadalában. Támadta az egyházat, a papságot.
  1. eposzok (Henriade)
  2. tragédiák (Mohamed)
  3. történelmi művei (XIV. Lajos százada)
  4. regények
  5. Candide avagy az optimizmus (1759)
  • A regény filozófiai háttere:
    Voltaire ebben a művében Leibniz német filozófus alaptételét gúnyolja ki: "Ez a világ a létező világok legeslegjobbika". Leibniz azt állította, ha a világot Isten, a legfőbb jó és a legtökéletesebb lény teremtette, akkor ez a világ szükségszerűen a legjobb és legtökéletesebb a lehetséges világok közül. Leibniz elveti a keresztény vallás "siralomvölgy"-felfogását és a pesszimizmust.
  • A regény műfaja:
    1. tézisregény: A filozófiai vagy tézisregény valamilyen bölcseleti tétel, állítás igazságát vagy helytelenségét kívánja igazolni, de nem elvont fejtegetések útján, hanem érdekesen bonyolított cselekmény, változatos eseménysorozat segítségével.
    2. Kalandregény: A szerkezetét a kalandok laza egymásutánja jellemzi. Ezek sorrendje felcserélhető, számuk növelhető vagy csökkenthető, hiszen az események alig hatnak a szereplők jellemére, világszemléletére.
  • A főhős jellemzése:
    A főhős Candide, nevének jelentése jámbor, tiszta, ártatlan. Candide egy vesztfáliai kastélyban, lenézett rokonként él. Mégis boldog, mert szerelmes Kunigundába, a bárókisasszonyba. Hallgathatja a báró fiának nevelőjét, Pangloss mestert, aki Leibniz nézeteit hangoztatja. Pangloss optimizmusa, logikája megteremti a szatirikus-humoros hangnemet. A változást egy elcsattanó csók indítja el, amikor Candide-ot kidobják a kastélyból.
  • Utaztató (pikareszk) regény:
    Voltaire hősei végigutazzák Európa nagyrészét és Dél-Amerikát. Különböző élményekben részesültek, megdöbbentő és fantasztikus kalandokat éltek át. Végigélték a természet és a társadalom nyitotta szörnyűségeket.
    A természet gonosz, szenvedések és tragédiák okozója (pl. betegségek, viharok, földrengés). Forrása nem a tiszta erkölcs (kannibálok).
    A társadalom rosszabb, mint a természet (pl. háborúk, erőszak, vallási fanatizmus, árulás, rablás, erkölcstelenség).
    Candide az elszenvedett események hatására becsapottnak érzi magát. Megkérdőjelezi Pangloss tanításának igazságát, de egy parányi remény felderengése után elkezd hinni.
  • Ideális állam megjelenése:
    Megjelenik az ideális állam, Eldorádó képében, mint az eszményi társadalom és állam utópikus álma. Itt az emberek boldogok, nem imádnak kincseket, becsületesek. A legszebb épület a tudományoknak szentelt palota. Mindenki vallásos, köszönetet mond Istennek, de papok nincsenek.
  • A mű befejezése, mondanivalója:
    Sok hányattatás és szenvedés átélése után a szereplők újra összeverődnek. Kiábrándító tapasztalataikból nem tanulnak. Egyetlen logikus következtetés vonható le: ez a világ a lehető legrosszabb. Candide nem jut el idáig, csupán kétkedőbbé válik. Panglosst is megzavarja, amit átélt, de véleményén nem változtat. Az élet elviselésére egy öreg török ad példát: a tétlenség és a filozofálás helyett dolgozni kell, mert a munka távoltartja az unalmat, a bűnt és a szükséget.
Egyéb fogalmak
  1. utópia: Elképzelt eszményi társadalom.
  2. optmizmus: Olyan életszemlélet, amiből nézve a világ jó, vagy pozitív hely.
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)